Téged akarlak- IV.fejezet

Sziasztok!

Ahogy látjátok, megérkezett a történet legújabb fejezete! Akárcsak régen, most is szeretném magam ahhoz tartani, hogy hetente érkeznek a fejezetek, és ezt igyekszem meg is oldani. Nem szeretném sokáig rabolni az időt,  mindössze jó olvasást szeretnék kívánni a részhez, remélem, elnyeri a tetszéseteket!

Köszönöm az eddigi támogatásotokat, a pipákat, a véleményeket!:)

Millió puszi és ölelés,

Bella

ui: az oldal a napokban átlépte a 20.000 megtekintés számát, így ennek örömére hamarosan szeretnék egy apró ajándékkal kedvesedni Nektek, köszönetképp!:) 

...................................................................................

Hibáztam

-...mintha képes lenne lemosni magáról a tegnap bűnét, eltüntetni a magaláztatás illatát, semmisé tenni a tegnapi ballépéseket. Mindhiába. A víz csupán forró könnyeit mosta el...-

Neymar

Csendben merengett, arcát kezei közé temetve simította végig. A nyitott ablak mögül csak a tenger zaja szűrődött be, a habok vad ostroma, melyek a partot nyaldosták. Kezében szorongatta mobilját, minden pillanatban rápillantott a képernyőre, és az azt díszítő névre. Hezitálva nyúlt a zöld gomb felé, végül mégis meggondolva magát dobta az ágyra a készüléket. Annyi minden kavargott a fejében, mégsem találta a szavakat. Soha nem volt a szavak embere, sem az érzelmeké, mégis, furcsa módon kötődött a lányhoz. Talán szerette őt. A szerelem messze elkerülte, mégis olyasfajta érzelmeket táplált a lány iránt, amit nem tudott kezelni. Mostanra ez a tűz is kihunyt és hiába igyekezett a parazsat újra felszítani, minden megváltozott. Mindössze a megszokás volt, ami összekötötte őket, a múlt, amit együtt éltek át. Egy szokás volt Neki, amit már-már kötelességtudatból teljesített. Szavak érzelmek nélkül, amik semmit sem jelentenek. Mégsem akarta Őt elengedni. Képtelen volt odaadni másnak és fájdalmas volt a tudat, hogy most is egy másik férfi karjaiban vigasztalódik. Kérte a szerelmet, a férfi mégsem tudta megadni azt a saját önzőségétől és most minden kicsúszott a kezei közül. Egy kártyavár, ami szépen lassan omlott össze a kezei alatt.

Az ajtó résnyire nyílt, a küszöbön álló brazil egy üveg whiskeyt szorongatott a kezében. Neymar halovány mosollyal intett felé, a férfi némán zárta be maga mögött az ajtót. Nem kérdezett semmit, hiszen ismerte a kínt, amely gyötörte őt és ami napról napra emésztette. Szavak nélkül is értette azt a tusát, amit önmagával szemben vívott a töretlenség látszatáért. Mindannyian tudták, hogy elbukott, mégis mindenki úgy tett, mintha mi sem történt volna. Kivéve Gilt, aki képes most belemarni a vérző sebbe csak azért, hogy azután segítő jobbját nyújtsa. 

-Megint őt kerested, ugye?

-Igen.

Hangja erőtlen volt, megtört, mintha a válasz képes lenne darabokra szaggatni őt. Nem akarta hallani azt, amivel ő is tisztában volt. Nem akart tudni arról, hogy elbukott.

-Neymar, nem élhetsz örökké a múltban...

A brazil focista idegesen nyomta fel magát az ágyról, karjait feszült arckifejezéssel tárta szét. Én magam is tudom! Hiszen én rontottam el. Én löktem el magamtól. Némán sétált az asztal felé, az üvegpoharat csordultig öntve a barna itallal. Reménykedve zúdított le torkán a keserű alkoholt várva,  hogy az majd minden gondot feledésbe taszít. 

-Kimentem napozni, és kérlek, ne emlegesd újra.

Szótlanul hagyta maga mögött barátját, aki értetlenkedve figyelte a távozást. Hátrahagyott mobilját megragadva kereste ki a telefonszámot, ami annyi kínt okozott a focistának, majd néhány másodperc hezitálás után egy gombnyomással engedte el azt, amit Neymar képtelen volt elengedni.

Mintha egy idegen pillantott volna vissza a tükörből. Vasalt pólója mellkasához tapadt, arcát csupán egy halvány borosta díszítette, vágatlan frizuráját zselével fésülte hátra, enyhe csillogást adva sötét hajának. Parfümjéből néhányat fújt mellkasára, kereszttel díszített nyakláncát felhelyezve indult az ajtó felé, mely mögül tisztán kiszűrődtek a türelmetlen hangok. 
- A mindenit, da Silva, rég láttalak szőr nélkül.
Mímelt mosollyal az arcán fordult Gui felé, aki meghátrálva engedte maga elé a kedvetlen brazilt. A recepcióhoz érve a pult mögött magasodó férfi aprót bólintott Gilnek, aki köszönetképp halvány mosollyal intett. A bejárat előtt parkoló két autó csak rájuk várt, Neymar szótlanul ugrott be a leghátsó ülésre. A néhány perces út óráknak tűnt a focista számára, az autóban üvöltő zene éles fájdalomként nyílalt a fejébe. Kedvetlenül figyelte a mellettük elhaladó embereket, a lányokat, akik egy hófehér limuzinból kihajolva koccintottak. Leparkolva a klub bejáratánál mély sóhaj szakadt fel tüdejéből, kezeit zsebre csúsztatva lépett a helyiségbe. Az emberek ütemre vonaglottak, a poharak egymásnak koccantak, test simult a testhez. Ügyet sem vetett a rá meredt pillantásokra, lábai a bárpulthoz vezették, nyomában a fiúkkal, akik csakugyan italért igyekeztek. Poharaikat a magasba emelve koccintottak, néhány csepp alkohol  kezén végigfolyva távozott a táncparkett padlójára, s a szorongatott pohár egy pillanat alatt kiürült. Nem kívánta maga mögött hagyni az alkoholt, így az órák elteltével már magányosan álldogált a pult mellett, kezében újabb poharat szorítva. A helyiségben fülledt levegő már-már fojtogatta, tüdeje elnehezedett a függönyként alászálló füsttől, mégsem érezte hatását a megannyi pohár whiskeynek. Újabb és újabb kör landolt előtte, mire kellőképpen fejébe szállt az alkohol, olyannyira, hogy a basszus már csak tompa, távoli hangként hatott füleibe. 
Derekát a pultnak támaszkodva figyelte a táncoló tömeget, mikor szeme sarkából egy vékony alakra lett figyelmes. Hosszú, napbarnított lábait csupán egy apró nadrág fedte el, teste többi részét egy türkiz felső takarta a kíváncsi szemek elől, keveset hagyva az ember fantáziájára. Már-már fenségesen lépdelt magassarkújában, szőke hajkoronája könnyedén omlott vállára, keretet adva kék szemeinek. Egy pillanatra megbénult a látványtól, s csupán akkor eszmélt fel, mikor a hölgy már felé magasodott. A távolról átlagosnak tűnő nő majdhogynem egy fejjel magasabbnak bizonyult a brazilnál, a férfi vágyai azonban túlságosan erősnek bizonyultak ahhoz, hogy egy ilyen apró részletnek jelentőséget tulajdonítson abban a percben. A bár narancsos fénye erőteljesen világította meg a nő arcát, felfedve apró ráncait, melyek bőrét tarkították. Az utolsó cseppeket is kiürítette poharából, majd minden figyelmét az új társaságnak szentelve húzta ki magát.
- Magányosnak tűnsz.
A nő spanyol akcentusa megütötte fülét, miközben halvány mosollyal az arcán mérte végig a feszes testet újra és újra. 
- Szórakoztatni kívánsz? 
Ajkait megnedvesítve igyekezett vágyát palástolni, torkát megköszörülte, állát végigsimította mielőtt közelebb lépett hozzá. Egy pillanatra nevetségesnek érezte magát, miközben felfelé bámult a nő tekintetét keresve, az idegen keze azonban lassú felfedezésre indult testén, ami egy perc alatt elvonta a csatár figyelmét. Nem számított a nem létező vonzalom, csupán az ösztönök és a vágy hajtotta. 
Újra érezni akarom.

Sienna Everett

Feje ütemesen lüktetett, szemeit csupán résnyire nyitotta, mikor fejébe éles fájdalom nyílalt. Erőtlen kezeivel próbálta felnyomni magát, teste azonban ellenállt a parancsoknak. Meztelen mellkasát igyekezett elrejteni az ágyat takaró fehér lepedővel, miközben az arcába omló kócos tincsekkel viaskodott. Első gondolatai a tegnap éjszaka halovány képei voltak, a halk sóhajok, a mámoros nyögések, és szinte nyílként hatolt az elméjébe a férfi neve, amit újra és újra, elhalt hangon nyögött az idegen fülébe: Damien, Damien. 

Az emlékek szüntelen ostromolták és hirtelen nem tudta eldönteni, vajon a szégyenérzete nagyobb, vagy a tegnapi ital bosszúja, ami újra és újra, hullámokban tört rá. Igyekezett halkan felemelkedni, a fotelben heverő ruháját magára húzva kapta fel táskáját, majd lábát cipőjébe csúsztatva sietett a bejárat felé. Még utoljára visszapillantott a férfira, aki kócos hajjal fúrta arcát a hófehér párnába, mit sem sejtve Sienna szökéséről. A lány némán csukta be maga mögött az ajtót, végigsétálva az ismeretlen hotel folyosóján. Kezei mobilja után kutattak, az apró készüléket hosszas keresés után húzta elő táskájából. Meglepetésére a képernyőt mindössze egy kósza üzenet díszítette Matías-tól és az édesanyjától, aki gyanútlanul érdeklődött a lány hogylétéről. A lift távoli hangja felé vette az irányt, majd belépve az üres felvonóba hátát a jéghideg üvegnek támasztotta, végigmérve elnyűtt tükörképét, arcát díszítő elkenődött sminkjét és a szégyennel itatott szempárt, mely csalódottan nézett vissza rá. Ez nem te vagy, Sienna. 

Kártyáját előhúzva lépett be a szobába, ahol a tegnapi rendetlenségnek nyoma sem volt. A ruhák egymásra hajtogatva pihentek a fotelben, az ágyat friss, tiszta takaró borította, az erkély pedig nyitva állt, utat engedve a meleg szellőnek, ami lágyan simogatta az arcát. Kulcsra zárta az ajtót, ruhájától pillanatok alatt megválva lépett a zuhany alá, majd a jéghideg vizet nyakába zúdítva támasztotta homlokát a cseppekkel díszített csempének. Úgy dörzsölte bőrét a gyümölcsös tusfürdővel, mintha képes lenne lemosni magáról a tegnap bűnét, eltüntetni a magaláztatás illatát, semmisé tenni a tegnapi ballépéseket. Mindhiába. A víz csupán forró könnyeit mosta el, melyek újra és újra végigszántották arcát. Gyűlölte őt, amiért képes volt egy tengeren átívelő bilincset kötni kezeire, gyűlölte, amiért apró darabjaira törte, gyűlölte őt az örök életre szóló sebért, ami sosem gyógyulhat be teljesen. Hibáztam. Hiba volt bízni benne, hiba volt, hogy hittem neki. 

Szinte már vacogott, mikor keze a csapra tévedt. A falon lógó köntösért kapkodtak kezei, remegő testére borítva lépdelt az erkély felé. Óvatosan foglalt helyet a székben, lábát az erkély falának támasztva figyelte az arany partot ostromló víztömeget, a sétányon lézengő embereket és a Napot, amely lassan kúszott az égbolt közepére. Szemeit behunyva hagyta, hogy a forró sugarak felmelegítsék átfagyott testét és talán begyógyítsák az összetört szívét. Hiszen a spanyol napfény mindenre gyógyír. 

Kedvetlenül méregette magát a tükörben, hol az egyik, hol a másik ruhát maga elé tartva igyekezett választani. Végül egy feszes, sárga ruha mellett döntve bújt bele a vékony anyagba, félretolva mellkasára omló hullámait. Lábát óvatosan csúsztatta bele az ágy mellett pihenő , hófehér magassarkúba, haját ismételten előre dobva lépett ki az ajtón, ahol a spanyol fiú már türelmetlenül várta. Matías szótlanul tessékelte a lépcsők felé, melynek végéről messziről hallani lehetett a várakozó tömeg hangját. Sienna bocsánatkérően intett a rá várakozók felé, apró lépésekkel követve őket a kövekkel kirakott úton. A társaság újfent kellemes csevejbe burkolózott, néhányan sört kortyolgatva igyekeztek a szórakozóhelyre. Matías óvatosan karolta át a lány derekát, aki halovány mosollyal honorálta az érintést.
- Akarsz róla beszélni?
Sienna erőtlenül rázta fejét, a spanyol pedig szótlanul vette tudomásul a hallgatást. A lány örömére messze került a tegnapi baklövésének helyszínétől, a Space nevű klub előtt hömpölygő sor várt a bejutásra. Sienna levegőért kapkodva sietett Matías kezébe kapaszkodni, a türelmetlen tömeg azonban egy pillanat alatt a fiú mellkasához nyomta.
-Nézd, Diego már a jegyeket veszi. Gyere, kislány.
Óvatosan ragadta meg karját, kimentve őt a tömeg karmai közül, s végre fellélegezhetett a klub bejáratánál, melynek ajtaja mögött fehér füstfátyolba borult a táncoló sokaság. Az arany karszalagot a kezére szorítva lökték beljebb , míg végül egy ismerős arcot megpillantva igyekezett biztonságba vonulni.
- Srácok, ez a hely tényleg nem semmi!
A lány szinte bódultan pillantott végig a helyen, szürkés szemében meg-meg csillantak a klub neon fényei. Nora hóbortos jelleme megmosolyogtatta Siennát, ahogyan a lány táskáját barátjának odavetve csatlakozott a parketten gyülekezőkhöz, széles csípőjét a zene ütemére tekerve. Percekig figyelték őt,  ahogyan egy másik lány testéhez simulva átadja magát a dallamoknak, míg végül minden tekintetet magán érezve , kipirult arccal sétált vissza.
- Ideje inni valamit.
Az ismeretlen hangra mindenki egyöntetűen bólintott, a bárhoz sétálva kérték ki a kívánt alkoholt. Sienna eleinte visszakozott az újabb görbe estétől, de végtére is engedett a csábításnak, a szájában édes fahéj és tequila íze keveredett, melyek újabb körök követtek. Hol egy teli pohár vörösbor, hol egy apró üvegnyi tequila pihent a kezében, egy valami bizonyos volt: nem akart megválni az alkoholtól, ami segített elfelejteni a hibákat. Kábán pillantott körbe a füsttel itatott helységben, míg nem tekintete összeakadt Matíaséval. A fiú bódult mosollyal igyekezett Sienna felé, átkarolva a lány derekát.
- Szóval Sergio Clara pasija, viszont Noraval enyeleg.
Csakugyan, a társaság spanyol álma a szőke hajú szépséggel szórakoztatta magát, miközben Clara odakint friss levegőre váltotta az állott, füstös szagot.
- A déli férfiak nem a hűségről híresek, Si.
Egyik férfi sem híres a hűségről. Cinikusan horkant fel, lágyan ellökve magától a fiút, majd egy újabb pohár vörösbor összegét tolta a pultra. Lépteit igyekezett kontrollálni cipőiben, amit percről percre kényelmetlenebbnek érzett. Igyekezett kibújni belőle, miközben egyensúlyát elveszítve biccent meg a pohár feje, s annak vörös tartalma immáron egy nő mellkasán pihent.
- Te ostoba picsa!
Sienna negédes mosollyal fordult a hölgy felé, miközben szinte üres poharát méregette. Kár érte. Még néhány csepp úszkált a pohár alján, amit gondolkodás nélkül öntött a már amúgy is borban úszó blúzra, köszönetképp a kedves szavakért.A nő arca csakugyan vörösre váltott, akárcsak felsője, mely lassan itta magába az édes italt, majd türelmetlenül fordult sarkon, maga mögött hagyva az elégedett lányt. 
Mély sóhaj szakadt fel tüdejéből, táskáját magához szorítva igyekezett előhúzni egy újabb euróst, mikor karjába éles fájdalom nyílalt. Csuklóját bilincsként fogták közre az ujjak, s bőre lassan fehéredett alatta. Halkan szisszent fel, mire tekintete egy aranybarna szempárba ütközött, mely vággyal itatva méregette törékeny testét.
- Elüldözted tőlem.
Sienna értetlenkedve hallgatta az erős akcentussal ejtett szavakat, mire összerakta a kirakóst, melynek szerves részét képezte az imént távozó, szőke hajú hölgy. Erőtlenül próbált szabadulni az idegentől, aki lassan lépett mellé, beleszagolva füstillatú hajába, szabad kezét végigvezetve a fedetlen vállon.
- Ígért nekem valamit. Most pedig kénytelen leszel te megadni nekem. 

Amikor csúnyán lenyúlnak - szerzők&jogaik

Szép estét mindenkinek!

Előre sajnálom, és szeretnék elnézést kérni a következő sorokért de úgy érzem, muszáj teret adnom a gondolataimnak, és hol máshol, ha nem itt önteném szavakba a csalódottságom és keserűségem.

Évek óta blogolok, több történetet is írtam, valamelyiket befejeztem, valamelyiket nem, egy dolgot azonban szerettem tiszteletben tartani: az pedig mások munkája. Egy szelleme termék elhappolása, amit a másik készségesen megoszt a nagyvilággal, szerintem az egyik legsportszerűtlenebb tett, amit a bloggeren végre lehet hajtani. Hiszen tudom magamról mennyi munkát, energiát jelent egy-egy rész megalkotása, lejegyzése, megfogalmazása. Én magam több órán át, sőt akadnak olyan esetek, amikor napokon át ülök egy fejezet felett, javítok, törlök, majd újra írom. És amikor belefutok egy gyanúsan hasonló történetbe, végtelenül elkeseredek.

Aki a kezdetektől velem van, az tudja, hogy az oldalt még 2014 telén nyitottam meg, pontosabban december 6-án került fel a Téged akarlak prológusa, amit néhány kusza rész követett. Ebbe könnyedén belebuktam, így törölve a részeket újra kezdtem a történetet, de a váz még mindig megmaradt, s ezt egészen a 10. fejezetig vittem, ahol ismételten töröltem a részeket, mert úgy éreztem, elkapkodtam és többre méltó ez a történet annál, mint amit nyújtottam és amit kihoztam belőle. Így hát hosszas szünet után, átgondolva, felfrissülve visszatértem a végleges változattal, amihez azóta is tartom magam és tartani is fogom. 

Igaz, hogy rengeteg változáson ment keresztül a történet, de hangsúlyozom: a történet váza még a mai napig megmaradt. Helyszínek, főbb cselekmények, nevek és szituációk - ezek mind mind ott vannak a kezdetektől. Végtelenül elkeserítő, amikor belebotlok egy történetbe, ahol nem csupán nevek egyeznek, de helyzetek és a cselekmény alakulása is kísértetiesen hasonlít az enyémre. 

Nevezhettek paranoiásnak, de többször elolvastam a történetet és mindig erre a következtetésre jutottam. Nyilván, nehéz ma már újat alkotni, hiszen rengeteg történet van a bloggeren, szinte már lehetetlen valami frappáns történettel előállni, ezt aláírom. Viszont az, hogy két történet ennyire fedje egymást nekem borzasztóan gyanús , és ehhez tartani is fogom magam.

Valószínű, hogy én reagálom túl a helyzetet, viszont ahogy azt már mondtam, én tiszteletben tartom mindenki művét, így kicsit úgy érzem, hogy elvárhatom cserébe azt, hogy hasonlóan járjanak el az én munkámmal.

Még egyszer elnézést a kitörésért, és köszönöm ha valaki végigolvasta a kusza sorokat. 

Sok puszi és ölelés ,

Bella

ui: Köszönöm, hogy az elmúlt napokban néhány olvasóval gazdagodott az oldal, nagyon hálás vagyok!:) A Téged akarlak következő fejezete pedig hamarosan érkezik és remélem, hogy a folytatás is elnyeri a tetszéseteket.:)

Téged akarlak- III.fejezet

Drága Olvasóim!

Idejét sem tudom, mikor ültem utoljára a klaviatúra mögött, részt pötyögve Nektek. Az igazat megvallva sokáig nem hiányzott, már szinte el is feledkeztem arról, milyen az írás. De újra és újra eszembe jut, mennyire fantasztikus érzés alkotni, és mindig ugyan oda jutok: a folytatáshoz és a visszatéréshez.
Őszintén megvallva, iszonyat izgatott vagyok, hiszen tényleg régen írtam bármit is. A rész első felét még hónapokkal ezelőtt vetettem "papírra", most azonban megjött az ihlet, és magamhoz mérten igen gyorsan megszületett a fejezet többi része, amit remélem, hogy legalább annyira fogtok élvezni, mint én az írást, hiszen tényleg elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy újra itt vagyok.
Igyekszem a jövőben gyakrabban jelentkezni, hiszen tényleg rengeteg ötletem van a történettel kapcsolatban amit alig várok, hogy megoszthassam veletek.
Nem rabolom tovább az időtöket, nagyon jó olvasást szeretnék kívánni,

Sok puszi és ölelés,
Bella

.....................................................................................................

Újra és újra 

- Rég elfelejtette azokat az ígéreteket, amiket egymásnak tettek azokon a bódult éjszakákon.  ...És mégis Ő kell nekem. Újra és újra.-

Neymar

Gyengéden simította végig a lány vállát, szuszogása megtöltötte az egész szobát. Puha bőrének minden pontját megérintette, mintha képtelen  volna betelni vele. Keze a barna hajkoronához tévedt, a szétálló tincseket finoman seperte ki az alvó lány arcából, mire az mérgesen nyögött fel. Neymar elmosolyodott, majd mintha felbuzdult volna a lány makacs hangján, folytatta a felfedezést.

Keze egyre lentebb csúszott, végig a gerinc vonalán, mire a lány teste megborzongott. Hátán még mindig ott volt egy-két izzadságcsepp, ami a tegnap éjszakára emlékeztette a fiút. Ajkait kaján vigyorra húzta, apró csókot lehelve a lány ajkaira.

- Jó reggelt, szépségem.

Bruna halkan szuszogott, száját mosolyra húzva nyitotta ki szemeit. Álmosan kereste Neymar biztonságot adó karjait, fejét mellkasára hajtva bújt el a reggeli napfény elől. Mind a ketten csak a tegnapi csodálatos éjszakára tudtak gondolni, a halk sóhajokra, a szenvedélyes csókokra és mozdulatokra az éj leple alatt. 

- Ha tudom, hogy ilyen remek házavató vagy, korábban veszek házat. Vagy a jövőben többet is veszek.

Bruna elpirult a fiút hallva, Neymar azonban csak hangosan felnevetett. Ujjait a lány állához emelte, majd apró csókokat lehelt az ajkaira. Erősen szorította magához, keze bilincsként fonódott a vékony derék köré. Nem akarta elengedni többé, érezni akarta, ahogy annyi éjszakán tette. Több volt ez, mint a vad vágy. Szerelem volt, amit nem akart beismerni, és végül ez lett a veszte. 

Gyors léptei lelassultak, csapattársai mögött elmaradva kocogott. Gondolatai súlyként nehezedtek lábaira, fejét megrázva igyekezett elűzni az emlékeket. Karját körkörösen mozgatta, minden erejével igyekezett az edzésre összpontosítani. Lemaradását behozva futott tovább, rákontrázva a többi játékosra. A sípszót hallva kocogása egyre haloványabbá vált, végül az argentin csatár mellett találta magát. Messi nagyot fújtatva támaszkodott térdére, megigazgatva cipőjének fűzőjét.

- Hol jár az eszed, Neymar?

A brazil nem válaszolt, mindössze hanyagul legyintett. A Tízes annyiban hagyta a dolgot, hiszen ha valamit megtanult a röpke néhány hét alatt, az a türelem. Neymar felszínes makacsságát csak a türelem képes megtörni, az argentin pedig mestere volt a várakozásnak. Tudta jól, hogy egy gyenge pillanatában úgyis elkapja, és akkor mindenre kérdése megválaszolásra kerül.

Az edzés végét jelző sípszó hallatán a brazil csatár volt az első, aki az öltöző felé vette az irányt. Mohón kortyolta a padra készített jéghideg italt, arcát a vizes törölközővel megtörölve frissítette fel. Pólóját hanyagul dobta le magáról, izzadt testét megtörölve húzta elő a szekrényébe gyűrt ruháit és a törölközőt, amit vállára dobott, majd a zuhanyzó felé sétált. Az öltözőből kiszűrődő zajok visszhangoztak a zuhanyzók között, a forró víz párájától szinte semmit sem lehetett látni. A csempén viaszként gördültek le a cseppek, homlokát a falnak támasztva  igyekezett levegőhöz jutni a gőzzel telített helységben. Léptek visszhangoztak a zuhanyzók között, a társaságot elkerülve zárta el a csapot, törülközőjét maga köré tekerve sétált a tükör elé.  Vizes tincseit összeborzolta, fáradt tekintetét apró pofonokkal igyekezett élénkebbé tenni. A távoli, hamis dallamok egyre hangosabbá váltak, a hangokhoz ütemes lépések párosultak. Egy kéz veregette meg vállát és immáron egy másik arc köszönt vissza a tükörből, fáradt tekintetét pásztázva.  

-Mesmo que você não caia na minha cantada, mesmo que você conheça outro cara...

Alves rekedtes hangon idézte a brazil sláger sorait, várva, hogy a fiatal srác halvány mosollyal honorálja. Neymar azonban mogorván hátrált ki tőle, a padra dobált ruhákat magára aggatva vette magához táskáját.

- Júnior!

Fejét felkapva fordult a hang irányába, Dani karját kitárva igyekezett a fiatal brazil felé. Neymar alig hallhatóan préselte ki tüdejéből a levegőt, halvány mosolyt erőltetve arcára. A rangidős csapattag karját hanyagul a csatár vállára dobta, érdeklődve vizslatva annak arcát.

- Hova - hova ilyen gyorsan? Remélem az estére készülsz...

- Dani, most nem alkalmas. Sajnálom.

A brazil férfi összeráncolt szemöldökkel figyelte fiatal társát, majd legyintve hagyta maga mögött. Neymar motyogva köszönt el csapattársaitól, kocsikulcsát pörgetve igyekezett a parkoló felé. Semmi másra nem vágyott jobban, mint a csöndre, a magányra és egy üveg borra, amit a teraszon ülve fogyaszt el, miközben a katalán város szépségében gyönyörködik. A hófehér autó hangtalanul gyorsult alatta, a sztrádán fékezés nélkül hajtott végig, egészen a házig, amit keserűen otthonnak nevezett.  Belépve a rideg falak szinte fojtogatták, s talán ha nem uralkodott volna el rajta a fáradság, kezét a falba vágva adta volna ki dühét. Azt a fájdalmat, amit mindenki előtt rejtegetett. A közös emlékek mardosó érzését, amitől minden egyes nap kevesebbnek érezte magát. A bárpulthoz sétált, a lelógó kristálypoharak alatt lehajtott fejjel nyúlt a hűtőben pihenő üvegért. A dugótól megszabadulva öblítette le torkát az édes itallal , pólóját lekapva, kezét zsebébe csúsztatva sétált az erkélyre. A déli napfény égette bőrét és már a néhány korty alkohol is gyorsan a fejébe szállt. Mégis, képtelen volt megálljt parancsolni. Élvezte a tudattalan állapotot, ezt a tompa érzést, ami mindent elfojtott. Mindent ami a fáj és mindent, ami megöli. Már nem akart ellentmondni az érzéseinek, már nem akart ellenállni. Nem akart akadályt, nem akart falakat. Őt akarta. Telefonját előkapva tárcsázta a számot,  a válasz azonban egy éles sípolás volt. Keserédes mosollyal dobta el mobilját, és a készülék haragos csattanással esett apró darabjaira, akárcsak a szíve, aminek már képtelen volt megtalálni szétszórt darabjait. Újabb korttyal igyekezett eltüntetni szájából a megaláztatás keserű ízét. Többé nem kellek neki... És akármennyire is igyekezte tudatosítani magában a végszót, képtelen volt elfogadni a megszégyenítő tényt, hogy már semmi szüksége rá. Rég elfelejtette azokat az ígéreteket, amiket egymásnak tettek azokon a bódult éjszakákon.  ...És mégis Ő kell nekem. Újra és újra.

2013 augusztus

A hívatlan napsugarak akadályt nem ismerve törtek át a függönyön, fénnyel megtöltve a szobát. A lakásban csend honolt,a konyhai csapból cseppenként hullott alá a víz, mindössze ez az ütemes zaj töltötte meg némi élettel a helyet. Fáradt nyögéssel fordult egyik oldaláról a másikra, lába lelógva érintette a hideg követ. Türelmetlenül forgott a kemény kanapén, igyekezett újra rátalálni az álmokra, de mindhiába. Kelletlenül ült fel, kócos tincseit homlokáról elseperve támasztotta hátát a párnáknak, az órára pillantva dörzsölte meg szemeit. Telefonjának képernyőjét nem fogadott hívások sora díszítette, mégis, mobilját az asztalra csúsztatva tudomást sem véve kereséséről indult a konyha felé.
A hűtő polcai üresen álltak, akárcsak a konyhaszekrény, ahol mindössze néhány maradék rágcsálnivalót talált, melyeket még a tervezett lakásavatóra vásárolt. Mérgelődve csapta be a faajtókat, majd egy asztalon heverő lapért kapva ütötte be a pizzafutár telefonszámát. A férfi már szinte rutinszerűen rendelte hozzá Neymar nevéhez a két mexikói pizzát extra feltéttel, a brazil pedig álmos hangon köszönte meg az apró gesztust.
Újfent igyekezett megválni a mobiltól, a képernyőn azonban újabb hívás díszelgett és egy rövid név: Gil. Hezitálva figyelte a képernyőt, az utolsó pillanatban azonban engedett, és jobbra húzta az apró, zöld gombot.
- A ház előtt vagyok, engedj be.
A hívás pillanatok alatt megszakadt, a brazilnak pedig ideje nem volt ellenkezni. Fújtatva pillantott a bejárati ajtó felé, melynek üvege mögött már kirajzolódni látszott a férfi sziluettje, sötét felsője és fekete baseball sapkája. Tétovázott, lassú léptekkel közelített az ajtó felé, kezét óvatosan csúsztatta a kilincsre. Már majdnem meghátrált, mikor egy hirtelen mozdulattal kitárta az ajtót, szembetalálva magát a férfivel, aki kezében egy szatyrot szorongatott.
- Azt hittem, nem fogsz ajtót nyitni.
Én magam is azt hittem. Szótlanul mutatott a nappali felé, Gil pedig gyors léptekkel igyekezett a konyhába. A szatyorban egymásnak csapódó üvegeket a polcra pakolva csukta be a hűtő ajtaját, majd a focista felé fordulva mérte végig a régen látott ismerős arcát. Neymar zavartan kapott borostás arcához, tőle szokatlan, szőrrel borított mellkasához és már-már szemébe lógó tincseihez, melyet pillanatok alatt végigmért barátja.
- Elhagytad magad, Neymar.
- Nem kell rá emlékeztetned.
Homlokára tapadt tincseit hátratúrva lépett a hűtőhöz, hogy az alig néhány perce bent pihenő sörrel oltsa szomját. A hűtő ajtaján homályosan látta viszont tükörképét, amit hónapok óta igyekezett elkerülni, mert ő maga is tudta, hogy régi énjét Nála hagyta. Mint egy árnyék, úgy kóborolt a saját lakásában, akár egy elveszett ember, aki nem találja a helyét a világban.
- Neymar, figyelj... nem vagyok hajlandó tovább nézni ezt.
A brazil meg sem rezzent a hangtól, figyelmét valami egészen más kötötte le. A szélben hajlongó fák, a messziről érkező sós tenger illata, a kéklő égboltot díszítő felhők lassú tánca. Gil türelmetlenkedve kapta ki kezéből a barna üveget, kikövetelve ezzel a focista figyelmét.
-Kérlek Neymar, figyelj rám. Én, Jo, meg a többiek kibéreltünk egy hajót. Neked nincs más dolgod, csak összepakolni, felülni a gépre és velünk jönni.
Értetlenkedve pillantott barátjára, aki szinte könyörögve helyezte kezét a vállára. Óvatosan markolta meg a Gil kezében pihenő üveget, majd magához ragadva kortyolt egy újabbat a meleg sörből. Fintorogva törölte meg a száját az erkély felé lépve, szabad kezét zsebre csúsztatva öblítette le torkát újra és újra.
El kell őt felejtenem. Végleg. 

Sienna Everett

A nappali apró asztalkája az ablak alatt pihent, a szőnyeget szinte egészében beterítette a hófehér bőrönd. Ruhák pihentek a kanapén, a széken, a hálószoba ágyán, néhányuk még a szárítón várt a sorára gyűrötten és vizesen. Sienna az órára pillantott, melynek mutatója vészesen közelgett a megbeszélt időponthoz, miközben hanyag konttyal, lenge köntösében és kedvenc, szőrös papucsában igyekezett fel-alá a házban. A nap éppen csak előbukkant a horizont mögül, mikor a telefonja megcsörrent, a képernyőn Matías neve díszelgett. Türelmetlenül fogadta el a hívást, kihangosítva a fiú hangját, mely egyből megtöltötte az üres lakást.
- Mi a helyzet Everett? Új jegyet kell vennem, vagy elérjük a gépet?
Gúnyolódása halovány mosolyt csalt a lány arcára, miközben a kanapéra terített felsőit méregette, melyeket gyors mozdulattal hajtogatott a bőröndbe.
- Remélem számíthatok a segítségedre, Mat. Elvesztem.
A spanyol könnyed kacajjal honorálta Sienna szavait, majd a hívás egy gombnyomással megszakadt. A pulton várakozó teáról már rég elfeledkezett a lány, az ital egy ideje már kihűlt, csak elvétve kortyolgatott bele. A tányéron egy félig elfogyasztott szendvics pihent némi zöldséggel, amit szüntelen próbált magába erőltetni, elkerülve a rátörő rosszullétet. Tekintete a repülőjegyekre tévedt, melytől újra és újra apró görcsbe rándult a gyomra. Percenként eljátszott a gondolattal, hogy néhány korty alkohol minden gondját megoldhatja, a sietség azonban minden esetben elűzte a bódultságról szőtt álmokat. A bőrönd lassan megtelt, a cipzár nehézkesen futott végig a széleken. Sienna kapkodva dobálta táskájába a legszükségesebb iratokat és mobilját, amit az ajtó felől érkező dörömbölés szakított félbe. A lány ijedten kapott mellkasához, a küszöbről hallható ismerős dúdolás azonban egy pillanat alatt megnyugtatta. Bőröndjét magához húzva lépett ki, behajtva maga mögött az ajtót. A fiú karja lágyan simult derekára, ajkai apró csókot leheltek Sienna homlokára.
- Hercegnő, Ibiza csak rád vár.


Hezitálva pillantott a tükörbe, újra és újra végigmérve alakját. A fekete csipkeruha szinte fojtogatta, ahogyan testére tapadt a feszes szövet, feszülten tépte le magáról, s az anyag hangtalanul ért földet. Türelmetlenül kutatott az ágyat borító ruhák között, mire egy alkalmasnak tűnő darab akadt a kezébe.
- A mindenit Sienna, ha így jössz szerintem hamar találsz valakit az estére.
A lány ijedten kapta maga elé az egyik párnát, pillantását a résnyire nyílt ajtóhoz szegezte, majd játékosan nyelvet nyújtva hajította a fiúhoz. Az órára pillantott, egyensúlyát egyik lábáról a másikra helyezve vizslatta tükörképét. A feszes feketét leváltva húzta magára a lenge piros ruhát, mely lágyan omlott vékony alakjára. Hullámos tincseit laza kontyba fogta, kipirosodott arcát egy halvány púderrel igyekezett elfedni. Hófehér magassarkúján átlépve bújt bele az aprócska saruba, majd elégedetten fújta magára a tükör előtt díszelgő, lágy illatú parfümöt.
- Nocsak, Miss Amerika, sehol a magassarkú. Legalább mindenki látja, hogy milyen törpe vagy.
Mímelt bosszúsággal mélyesztette öklét a fiú vállába, az ajtóból kikapott szobakártyát táskájába mélyesztve hajtotta be az ajtót. Lábai gyors iramban szelték a lépcsőfokokat akár egy türelmetlen kislány, aki szülei előtt igyekszik felfedezni az új, idegen várost. Az utcára lépve megcsapta a fülledt, spanyol levegő, a sós tenger mámoros illata, a távolban dübörgő basszus pedig egy pillanat alatt átvette az irányítást léptei fölött. A városban pezsgett az élet, az utcákon hömpölygő tömeg a tengerpart felé igyekezett, ahol tömött sorokban várakoztak az exklúzív klubokba való bejutásra.  A fények már messziről hívogatták az embereket, az utakon milliós autók gördültek a szórakozóhelyek elé, utasaik méregdrága ruhákban igyekeztek az ibizai éjszakába.
Sienna a mögötte igyekező csapatot lehagyva sietett a kiszemelt sor felé, lábujjhegyre magasodva figyelve az egyre fogyatkozó tömeget. Matías barátai könnyed csevegéssel múlatták az időt, ő maga azonban mindössze a bent dübörgő zenére tudott összpontosítani. Ez volt az egyetlen , ahová menekülhetett a gondolatai elől, a fegyver, amivel messzire űzte a buta vágyálmokat. Szinte az ajkain érezte az édes alkohol ízét, amely bódult mámorba röpíti, és talán egy másik férfi karjaiba, aki segít elfelejteni a múltat. Már megint Ő jár a fejemben. 
Méregként ható gondolatait elhessegetve lépett a bejárathoz, az előre készített összeget az őr kezébe nyomva lépett a terembe. Apró testén mintha ezernyi dob verte volna az ütemet, mellkasa mintha ki akart volna szakadni, ajkai alkoholért rimánkodtak. Matías karját megragadva vezette a pulthoz, s az erős, barna ital egy pillanat alatt a kezében pihent. Összeszorított ököllel gurította torkára a whiskeyt, a kellemetlen ízt apró köhögések kísérték.
- Még egy kört - türelmetlenül mutatta hüvelykujját a bárpult mögött magasodó férfinak, aki egy bólintás kíséretében töltötte az újabb adagot. Matías derekát átkarolva húzta magához, meleg leheletétől egy pillanatra megborzongott.
- Nem mintha sajnálnám tőled, de csak óvatosan kislány. Ilyenekre vadásznak a rossz fiúk.
Sienna halvány mosoly kíséretében simította végig a fiú arcát jelezvén, hogy kár az aggódás. A pénzt a pulton hagyva húzta magához a teli poharat, amit egy pillanat alatt ürített ki. Ajkán érezte a néhány kósza cseppet, amit egy gyors mozdulattal takarított el, táskáját magához húzva helyezkedett el a bárszéken.
- Nincs kedvem táncolni, de te menj csak. Nem sokára ott leszek.
A társaság a klub egy eldugott sarkában találta meg a megfelelő helyet, Sienna apró bólintással sürgette Matíast a távozásra. A fiú némán biccentett, óvatosan végigszántva a táncoló tömeget olvadt egybe azzal. Sienna újra megízlelte ajkait, amin még ott érezte az erős alkohol ízét, s egy férfi égető pillantását, aki a pult mellől vizslatta mozdulatait. Kezeit öltöny nadrágjába csúsztatva ízlelte italát, karakteres arcát halványan világította meg a bárpult narancsos fénye. Sienna zavart mosollyal szegezte tekintetét a pultra, menekülve az oly réginek és ismeretlennek tűnő érzés elől. Vágyott az újra,a feledésre, most mégis megfutamodni látszott. A szíve menekült, az esze azonban merő vággyal töltötte meg testét, ahogyan szeme sarkából figyelte a férfi mozdulatait, melyek bűnös játékra hívták a lányt. Sienna pedig engedett  a vágynak, újra és újra.